“Nektek hagyom, ha innen elmegyek
E búcsúzót, jövendő emberek!”
(Juhász Gyula)

“Ember voltál, méltó e névre
Legjobb fiú, testvér és rokon
Szeretetünk mely soha el nem múlik
Borongva gyászolnak sírodnál
Szerető szüleid és testvéreid”

Kidőlt keresztfának
Nem köszön már senki

“Ha ránézünk sírodnak kövére
Szorgalmas munkádnak e sir lett a bére”

Te voltál a fény, a ragyogás
Kérlek vigyél el magaddal
És ha szerelmed porrá égett
Hints be vele a régi emléket
Ha majd letesznek hozzád, megfogom a kezed
Még érezzük, hogy összetartozunk
Ez lesz az utolsó legboldogabb napunk.

“Oly régóta vársz reám
Most itt vagyok neked
Két karoddal ölelj át
Hisz az út értelmetlen nélküled
Itt vagyok neked
Kéz a kézben járunk
Mi még szerelmesen valahol fenn a
végtelenben.”